Így működik a látásunk

Így látunk

Ha rátekintünk valamire, kép alakul ki róla a retinánkon. Ezt a képet a látóideg eljuttatja az agyba, amely a tudtunkra adja, mit látunk. A retinán kialakuló kép azért jön létre, mert a szaruhártya és szemlencse megtöri a fénysugarakat.

Mit nevezünk normális látásnak?

A szemben megtörő fénytől függ, hogy normális-e a látásunk, vagy pedig rövidlátásban, távollátásban vagy asztigmatizmusban (hiba a szem felépítésében) szenvedünk. A fény megtörése szabályozza, hogy hol alakulnak ki a szemben a képek, amelyeket a látóideg továbbít az agynak. Ha normális a látásunk, a képek pontosan a retinán jönnek létre, és tiszta kép jelenik meg előttünk.

Rövid- és távollátás

Ha hunyorítanunk kell ahhoz, hogy lássuk a messze lévő tárgyakat, jellemzően kijelenthető, hogy rövidlátók vagyunk. A távollátóknak azonban a közeli tárgyak megtekintése okoz nehézséget. Ennélfogva ha rövidlátók vagyunk, a közeli dolgokat látjuk a legjobban, míg ha távollátásban szenvedünk, a távoli tárgyak a legtisztábbak. A rövidlátók esetében a kép a retina előtt jön létre, a távollátókéban pedig mögötte. Mindkét példa azt jelenti, hogy nem látunk tisztán.

Fénytörési hiba

Ha hiba következik be a fénytörés során, a retinán kialakuló kép homályos lesz. A rövidlátást, a távollátást és az asztigmatizmust általánosan fénytörési hibának nevezzük. Ezek a hibák szemüveglencsével vagy kontaktlencsével orvosolhatók. A lencse erősségét dioptriában mérjük. A dioptria értékére + vagy – jel utal. Ez jelzi, hogy a korrekció távollátás (+) vagy rövidlátás (–) javítására szolgál-e. Minél magasabb a dioptriaérték, annál nagyobb a fénytörési hiba.

Asztigmatizmus

Asztigmatizmus azért jön létre, mert a szaruhártya és/vagy a lencse domborulata nem egyezik. Ez azt jelenti, hogy a képalkotás torz a retinán, ezért az érintett személy nem lát tisztán. A legtöbb ember küzd némi asztigmatizmussal, amelyet nem vesz észre. A súlyos asztigmatizmus veleszületett rendellenesség lehet, illetve a szaruhártya vagy a szemlencse betegségéből fakadhat. Az asztigmatizmus szemüveggel és kontaktlencsével korrigálható. Az asztigmatizmust általában az optikus fedezi fel, amikor homályossá válik a látásunk, és szemüvegre van szükségünk.

Központi és periférikus látás

Ha ráfókuszálunk valamire – például egy könyv lapjaira –, nemcsak az előttünk lévő könyvet látjuk, hanem az asztalt is, amelyen a könyv pihen, illetve a környező, valamint a szoba távolabbi részeiben elhelyezkedő tárgyakat is. Ezt azonban nem igazán vesszük észre, mert a könyv lapjaira összpontosítunk. Ha fókuszálunk, a központi látásunkat használjuk, ha pedig anélkül észleljük a környezetünket, hogy közvetlenül odanéznénk, a periférikus látásunk lép működésbe. A sötétben is a periférikus látásunkat vesszük igénybe, mivel ez jobban tudja érzékelni a gyengébb fényt, mint a központi látásunk. A központi látásunkat akkor mérik fel, amikor a látásélességünket (látásunkat) vizsgálják.

A látás változik az életkorral

Nagyjából 40-50 éves korában az emberek többsége azt kezdi tapasztalni, hogy nehezen lát tisztán közelre. Ezt „öregszeműségnek” nevezzük. Akkor következik be, amikor a szemlencse az életkor előrehaladtával veszít a rugalmasságából, és a szem számára nagyobb kihívást jelent közeli tárgyakra fókuszálni. A probléma a legtöbb esetben olvasószemüveggel orvosolható.

A látásélesség mérése

A rövid- vagy a távollátás mértéke látásvizsgálattal állapítható meg. Gyermekkorunkból biztosan emlékszünk még az orvosi rendelőben lévő látásvizsgáló táblára, amely tele van szimbólumokkal és számokkal. A felnőttkorunkban látott táblán különböző sorokban elrendezett számok és betűk szerepelnek. Felül vannak a legnagyobb méretű betűk és számok, alul pedig a legkisebbek. Minél több betűt tudunk elolvasni az alsó sorban adott távolságról, annál jobb a látásélességünk. A látásélességet gyakran százalékban adják meg. A 100% jelenti a normális látást. A vezetéshez legalább 50%-os látásélességet kell elérnünk mindkét szemünk használatával. Ebben az esetben is használható szemüveg vagy kontaktlencse.

A látásélesség és a látáserősség közötti különbség

A látásélesség és a látáserősség (a szemüveglencse erőssége) nem ugyanaz. A látásélességet csak úgy lehet megmérni, ha mi magunk is aktív szerepet vállalunk a folyamatban, és megmondjuk, mennyire látunk jól egy látásvizsgálat során. A látáserősséget azonban egyedül is megállapíthatja egy optikus vagy szemész.

Rendszeres látásvizsgálat

A látás ellenőrizhető, és felmérhető, hogy megfelelően működik-e. Ehhez először le kell takarnia az egyik szemét, majd a másikat. Ha jellemzően szemüveget vagy kontaktlencsét visel, hagyja őket magán. Mindkét szemével ugyanolyan jól lát? Tapasztal-e valamilyen különbséget? Kövesse nyomon, hogy változik-e a látása. Ha igen, vegye fel a kapcsolatot egy optikussal. Járjon el ugyanígy, ha hirtelen más változásokra lesz figyelmes a látásával kapcsolatban. Például:

• Hunyorítania kell tévénézés vagy vezetés közben.
• Messzire kell tartania magától az újságot vagy a telefont, hogy tisztán lássa.

Röviden: Kísérje figyelemmel a látását, és lépjen kapcsolatba egy optikussal, ha változást észlel.